Építőmérnöki toronydaru csavar

A rögzítőelemek általában a következő 12 típusú alkatrészt tartalmazzák:

Csavar: Fejből és csavarból álló rögzítőelem (külső menetes henger). Egy anyával össze kell illeszteni, hogy rögzítse és összekapcsolja két alkatrészt átmenő furatokkal. Ezt a fajta csatlakozást csavarkötésnek nevezik. Ha az anyát lecsavarjuk a csavarról, a két rész szétválasztható, így a csavarkötés levehető csatlakozás.

Csap: Nincs fej, csak egyfajta rögzítő, mindkét végén menetes. Csatlakozáskor az egyik végét be kell csavarni a belső menetes furatú alkatrészbe, a másik végét át kell menni az átmenőlyukkal ellátott részen, majd fel kell csavarni az anyát, még akkor is, ha a két alkatrész egészében szorosan össze van kötve. Ezt a fajta csatlakozást csapos csatlakozásnak nevezik, ami egyben leválasztható csatlakozás is. Főleg ott alkalmazzák, ahol az egyik csatlakoztatott alkatrész nagy vastagságú, kompakt szerkezetet igényel, vagy a gyakori szétszerelés miatt nem alkalmas csavarkötésre.

Csavarok: Ez is egy két részből, egy fejből és egy csavarból álló rögzítőelem, amely felhasználásuk szerint három kategóriába sorolható: gépcsavarok, rögzítőcsavarok és speciális csavarok. A gépcsavarokat főként menetes furatú alkatrész és átmenőlyukkal rendelkező alkatrész közötti meghúzási összeköttetésre használják, anélkül, hogy anyát kellene rögzíteni (ezt a fajta csatlakozást csavarkötésnek nevezik, ami egyben levehető csatlakozás is; is lehet Együttműködni az anyával, két átmenőlyukakkal ellátott rész rögzítésére szolgál.) Az állítócsavar elsősorban a két rész egymáshoz viszonyított helyzetének rögzítésére szolgál. Az alkatrészek emeléséhez speciális csavarokat, például szemcsavarokat használnak.